A nomád népek első tenyésztett állatai a juhok és a kecskék voltak. Ezek ugyanis a tej és a hús mellett gyapjút és szőrös bőrt is adtak ruházkodásra. A tejivás eredete valószínűleg a vallási szertartásokra vezethető vissza. Már az ókori egyiptomiak is fejtek teheneket a IV. dinasztia idején.

Európában a szarvasmarha vadon élt, viszonylag ritka volt, és főként igavonó állatként, valamint tejtermelésre használták. A középkorban nemcsak vidéken, hanem a városokban is tartottak teheneket. A harmincéves háború alatt a városi állattartás teljesen megsemmisült, és a feldúlt falvakban is nagyon kevés jószágot tartottak.

A tej és a belőle készült termékek nagy jelentőséggel bírtak lakosságunk táplálkozásában. A gabonafélékkel és a burgonyával együtt hosszú ideig étrendünk alapját képezték. Többnyire aludttejet vagy savanyított tejet ittak. Levesek sűrítésére is használták, hogy táplálóbbak legyenek. A tej nemcsak fehérjeforrás volt, hanem zsír-, valamint A- és D-vitamin-forrás is.

Sajnos a mai tehéntej messze áll attól, hogy az emberek teljes értékű tápláléka legyen. A tej ugyanis önmagában megváltoztatta természetes jellegét. Hőkezelik, homogenizálják, pasztőrözik és mesterségesen dúsítják különböző adalékanyagokkal, mint például D-vitaminnal.

A tej és a tejtermékek befolyásolják a közép energiáját, táplálják a testnedveket (Yin), támogatják a testnedvek képződését és nedvesítenek. Alkalmasak a nagy szárazsággal küzdő emberek számára.

Qi- és Yang-hiány esetén, amely fáradtsággal, hidegérzettel, nőgyógyászati folyásokkal, ödémákkal nyilvánul meg, ezek többnyire a kimerült és lehűlt lép tünetei. Ilyen problémák esetén célszerű korlátozni a tejtermékek fogyasztását, különösen ősszel és télen (főleg a tehéntejét), mivel sok nyálkát képeznek és hűtenek. A legkevésbé konfliktusos a vaj és a parmezán, a leginkább konfliktusos a tej és a joghurt.

Az étrendben célszerű az állati fehérjét tojással, a kalciumot pedig zöldségekkel (karfiol, brokkoli, padlizsán, tarlórépa, zeller, feketegyökér, cékla, kínai kel, fodros kel, fejes káposzta, torma, sárgarépa, máktej, fekete szezámmag, napraforgómag, fekete szezámmag stb.) helyettesíteni, esetleg növényi főzetekkel/tejekkel pótolni.

Kancatej

A kancatej kevesebb allergén anyagot tartalmaz, mint a tehéntej, és sokkal jobban hasonlít az emberi tejre, mivel a tehéntejjel ellentétben immunglobulinokat és tejcukrot tartalmaz. A szervezetre gyakorolt pozitív hatásairól már a kínaiak is írtak háromezer évvel ezelőtt. Ebben a tejben fürdött Kleopátra egyiptomi királynő, és naponta itta is.

Nagy mennyiségben tartalmaz telítetlen zsírsavakat, glikoproteineket, fehérjéket, albuminokat, globulinokat és immunglobulinokat. Megakadályozza az idő előtti öregedést, befolyásolja a sejtek védekezőképességét. Felhasználják az orvostudományban, kumisz (erjesztett tej) készítésére és kozmetikai készítmények gyártásához.

Meleg természetű, táplálja a vért és a testnedveket, jótékony hatással van a gyomorra és a lépre, íze édes.

Tehéntej

édes ízű és semleges természetű, belép a szív, a tüdő és a gyomor meridiánjába, a joghurt édes ízű és hűvös természetű, belép a tüdő, a máj, a gyomor és a vastagbél meridiánjába.

Kecsketej

édes ízű és meleg természetű. Belép a tüdő, a vese és a gyomor meridiánjába. Ez a tej sokkal kevesebb nyálkát képez a tehéntejhez képest.

Juhtej

több fehérjét, B2-, B6-, B12-vitamint és nagyobb mennyiségű enzimet, főleg amilázt tartalmaz. Szintén lehetséges vele a tehéntej helyettesítése, mivel kevesebb nyálkát képez.

Teve-tej

Évszázadokon át főleg a beduinok itták, éppen tápláló tulajdonságai miatt. A tej nagy mennyiségű C-vitamint, vasat tartalmaz, gazdag fehérjében, és sokkal kevesebb zsírt tartalmaz, mint a tehéntej.

Semleges vagy frissítő természetű, édes és sós ízű, támogatja a lép, a gyomor és a vese működését.