A káposzta nemzeti zöldségünk, és régen nagyon gyakran fogyasztották otthon kenyérrel, borsópürével, burgonyával, gombóccal vagy csak önmagában, zsírral meglocsolva. Már az ókori Rómában is ismerték és nagyra becsülték. A néphit szerint a káposztalé gyógyhatású. A téli időszakban a savanyított káposzta nagyon fontos zöldségforrásnak és vitaminforrásnak számított, szinte minden háztartásban megtalálható volt.
A káposzta gazdag A- és C-vitaminban, számos B-vitaminban, kalciumban, magnéziumban, káliumban és vasban. Kalciumtartalma majdnem megegyezik a tojáséval, a borsóéval vagy a retekével.
A vörös káposzta szelént, B3-vitamint, folsavat és C-vitamint tartalmaz. Javítja a pajzsmirigy működését.
Lúgosító hatású, édes ízű és semleges természetű. Támogatja az emésztést, enyhíti az akut fájdalmakat, alkalmas gyomor- és nyombélfekélyes problémák esetén. Főként a vastagbélre hat. Ha savanyított, akkor nagyon jót tesz a májnak és az epehólyagnak. Nőgyógyászati folyások esetén nem ajánlott.

A gombák jellemzői és hatásai a hagyományos kínai orvoslás szerint

A gyógynövénykeverékek leírása, hatásaik a kínai orvoslás szerint és főbb felhasználási területeik

Étrend-ajánlások, beleértve az egyes élelmiszereket konkrét minták esetén

A gyógynövények jellemzői és hatásai a hagyományos kínai orvoslás szerint

Az élelmiszerek jellemzői és hatásuk az egyes szervekre

Gyógynövények és gombák felosztása az egyes betegségek szerint