A bor az emberiség egyik legrégebbi terméke. A neve valószínűleg a grúz „gvino” szóból ered. A szőlőtermesztésre vonatkozó legrégebbi bizonyítékok 14 000 évesek, és a Genfi-tó környékéről származnak. A Kaszpi-tenger környékén az emberek már 10 000 évvel ezelőtt is foglalkoztak szőlőtermesztéssel és erjesztett levet ittak. A bizonyítható bortermelés 8 000 évvel ezelőtt jelent meg, amikor a szőlőt a Kaukázusban és Mezopotámiában termesztették. A bortermelésre vonatkozó első bizonyítékok Iránból származnak, és 7 000 évesek. A legrégebbi boros edényeket és magukat a szőlőmagokat Örményországban találták meg, ezek 6 100 évesek. 5 500 évvel ezelőttről származnak a bizonyítékok az ókori Sumerban folytatott borkereskedelemről. Mezopotámiával az időszámításunk előtti 2 700 körüli időszakban Egyiptom kereskedett. A bort ismerték az ókori Görögországban, Rómában, Babilonban és az ókori etruszkok is.

A bor meleg természetű, a vörösbor a fehérhez képest melegebb. Íze édes, és mint minden alkohol, hőséget képez.