Tengeri kagylók, és az osztrigák egyes fajtái ehetők. Már az ókori rómaiak is tenyésztettek osztrigát speciális vizekben, Franciaországban a mesterséges tenyésztés jelensége valamikor a 17. században fejlődött ki. Az osztrigák népszerűsége annyira megnőtt, hogy a 18. és 19. század fordulóján a halászat miatt új lehetőségeket és forrásokat kellett keresni a piaci igények kielégítésére. Így kezdték el az osztrigákat mesterségesen tenyészteni élelmezési célból a mediterrán és észak-amerikai partoknál.
Magas mennyiségű glikogént (állati keményítő) tartalmaznak. Testükben nem termelnek szerves mérgeket, ezzel lényegesen különböznek a kékkagylóktól, amelyek éppen a toxinjaikról ismertek.
Édes ízűek és semleges természetűek. Támogatják a vese és a máj működését. Hűtik a vért és támogatják a termékenységet. Bőrbetegségek esetén nem ajánlott.

A gombák jellemzői és hatásai a hagyományos kínai orvoslás szerint

A gyógynövénykeverékek leírása, hatásaik a kínai orvoslás szerint és főbb felhasználási területeik

Étrend-ajánlások, beleértve az egyes élelmiszereket konkrét minták esetén

A gyógynövények jellemzői és hatásai a hagyományos kínai orvoslás szerint

Az élelmiszerek jellemzői és hatásuk az egyes szervekre

Gyógynövények és gombák felosztása az egyes betegségek szerint