Enciklopédia
encyklopedie-bg.svg
encyklopedie.svg

Tengeri kagylók, és az osztrigák egyes fajtái ehetők. Már az ókori rómaiak is tenyésztettek osztrigát speciális vizekben, Franciaországban a mesterséges tenyésztés jelensége valamikor a 17. században fejlődött ki. Az osztrigák népszerűsége annyira megnőtt, hogy a 18. és 19. század fordulóján a halászat miatt új lehetőségeket és forrásokat kellett keresni a piaci igények kielégítésére. Így kezdték el az osztrigákat mesterségesen tenyészteni élelmezési célból a mediterrán és észak-amerikai partoknál.

Magas mennyiségű glikogént (állati keményítő) tartalmaznak. Testükben nem termelnek szerves mérgeket, ezzel lényegesen különböznek a kékkagylóktól, amelyek éppen a toxinjaikról ismertek.

Édes ízűek és semleges természetűek. Támogatják a vese és a máj működését. Hűtik a vért és támogatják a termékenységet. Bőrbetegségek esetén nem ajánlott.