Tengeri kagylók, és az osztrigák egyes fajtái ehetők. Már az ókori rómaiak is tenyésztettek osztrigát speciális vizekben, Franciaországban a mesterséges tenyésztés jelensége valamikor a 17. században fejlődött ki. Az osztrigák népszerűsége annyira megnőtt, hogy a 18. és 19. század fordulóján a halászat miatt új lehetőségeket és forrásokat kellett keresni a piaci igények kielégítésére. Így kezdték el az osztrigákat mesterségesen tenyészteni élelmezési célból a mediterrán és észak-amerikai partoknál.
Magas mennyiségű glikogént (állati keményítő) tartalmaznak. Testükben nem termelnek szerves mérgeket, ezzel lényegesen különböznek a kékkagylóktól, amelyek éppen a toxinjaikról ismertek.
Édes ízűek és semleges természetűek. Támogatják a vese és a máj működését. Hűtik a vért és támogatják a termékenységet. Bőrbetegségek esetén nem ajánlott.
A gombák jellemzői és hatásai a hagyományos kínai orvoslás szerint
A gyógynövénykeverékek leírása, hatásaik a kínai orvoslás szerint és főbb felhasználási területeik
Étrend-ajánlások, beleértve az egyes élelmiszereket konkrét minták esetén
A gyógynövények jellemzői és hatásai a hagyományos kínai orvoslás szerint
Az élelmiszerek jellemzői és hatásuk az egyes szervekre
Gyógynövények és gombák felosztása az egyes betegségek szerint
Iratkozzon fel hírlevelünkre, és nem marad le egyetlen akcióról vagy fontos információról sem
