Enciklopédia
encyklopedie-bg.svg
encyklopedie.svg

A szilva termése a Kaukázusból származik, ahonnan az egész világon elterjedt. Az egyik legrégebbi szilvamagot a Római Birodalom korából származó ásatások során találták meg.

Hozzánk IV. Károly hozta be a szilvafát Franciaországból. A gyümölcsöt szárították, párolták, édes ételekhez használták, és lekvárt főztek belőle süteményekhez.

Magas a víztartalmuk (körülbelül 80%), szerves savakat, cserzőanyagokat, ásványi anyagok közül pedig nátriumot, káliumot, foszfort, kalciumot, magnéziumot és vasat, valamint B1-, B2-, C-vitamint és A-provitamint tartalmaznak.

Optimalizálják a szénhidrát-anyagcserét, támogatják a koncentrációt, tisztítják a beleket, segítenek székrekedés esetén, valamint erősítik a szívet és az immunrendszert.

A szilva íze édestől a savanyúig terjed, jellege semlegestől a melegig. Tisztítja a máj hőségét, támogatja a folyadékképződést és vizelethajtó hatású.