Szójababból készül, amelyet penészgombák segítségével erjesztenek víz és só hozzáadásával. Kínában (és általában az ázsiai konyhában) már több mint 2500 éve használják ízesítőként. Nagy mennyiségű antioxidánst tartalmaz, jó megelőzést nyújt a szív- és érrendszeri betegségek ellen, tisztítja a hőséget, méregtelenít, és segít étvágytalanság esetén. Európába valamikor a 17. században került, hasonlóan más fűszerekhez. A minőségi szójaszósz nem tartalmaz semmilyen ízesítőt vagy ízfokozót. A legideálisabb a Shoyu használata, amely szójababból, tört pörkölt búzából, vízből és sóból készül erjesztési kultúra segítségével. Gyönyörű sötétbarna íze van, és alkalmas zöldségek, levesek és egyéb, ázsiai módon készített ételek ízesítésére. Egy másik fajta minőségi szójaszósz a Tamari. Sötétebb, mint a Shoyu, és a misó gyártása során keletkezik. Ezért az íze sokkal karakteresebb. Gazdagabb ásványi anyagokban és nyomelemekben, valamint sósabb is. Ételek vagy sushi készítéséhez is kiváló.

Túlzott fogyasztása nyálkaképződést okozhat. Sós és édes ízű, valamint hűvös természetű.