Az ókori egyiptomiak, görögök és rómaiak gyógyászatában nagyra becsült növény. Legnagyobb jelentősége méregellenes szerként volt. Ez a cserje nálunk kertekben és ládákban is termeszthető. A hajtásokat célszerű júniusban, júliusban és szeptemberben betakarítani.

A népi gyógyászatban emésztési problémák, étvágytalanság esetén és öblögetőszerként használták. Parfümök gyártásához és konyak adalékanyagaként is használják. Keleten alkoholos ital készítéséhez használják fel.

Nálunk ma már nagyon ritkán használják, de Nyugat-Európában erős aromája miatt zöldségsalátákba, sajtos ételekbe, birkahús készítéséhez és vadhús pácolásához használják, amikor borókával, zsályával és kakukkfűvel keverik.

Frissítő, hűsítő jellegű és keserű ízű.