Ezt a zöldséget már az egyiptomiak, a görögök és a rómaiak is ismerték. Az aromás leveleket és szárakat temetési szertartásokon használták. Vadon nőtt mocsaras talajokon Európában, Ázsiában, valamint Észak-Afrikában és Amerikában. Az első feljegyzések a használatáról a 16. századból származnak, amikor főként gyógynövényként alkalmazták. A termesztése a Földközi-tenger térségében kezdődött, de Közép-Európába csak a 17. és 18. század fordulóján jutott el.

Nagy mennyiségben tartalmaz aszkorbinsavat, béta-karotint, fehérjéket, foszfort, vasat, kalciumot, magnéziumot, B-vitaminokat és illóolajokat.

Nagyon ízletes zöldségkeverékekben, levesekben vagy salátákban. Levet préselnek belőle, a magjait pedig fűszerként használják.

Jót tesz a gyomornak, a lépnek, támogatja a máj méregtelenítését, tisztítja a vért és szárítja a nedvességet. Tisztítja a szelet (remegés, görcsök, szédülés, tikkelés). Kiváló akne, szemgyulladás, húgyhólyaggyulladás és vizelési csípő érzés esetén. Támogatja az ízületeket, a csontokat és az ínszalagokat ízületi gyulladás, reuma, köszvény és a belekben lévő nedvesség esetén.