Nagyon régi, régészetileg bizonyított, hogy a Közel-Keleten már i. e. 10 000 körül termesztették, és az árpából nemesítették. Csehországban a búza valamikor i. e. 5 000 körül jelent meg. Eredetileg nálunk az egyszemű búza egy nagyon ellenálló fajtáját termesztették az árpával és a rozzsal együtt.

A búza a 18. és 19. század fordulóján, különösen a gazdagabb néprétegek körében, kiszorította a rozst. A lisztet kenyér- és péksütemények sütésére kezdték használni, amelyek a gabona- vagy hüvelyeskásák helyett reggelire terjedtek el, köszönhetően a kávénak, amely ebben az időben érkezett hozzánk Törökországból.

Ez a liszt a teljes kiőrlésűhöz képest nagyságrendileg 60%-kal kevesebb kalciumot, 76%-kal kevesebb vasat, 85%-kal kevesebb magnéziumot, 78%-kal kevesebb cinket, 77%-kal kevesebb B1-vitamint, 80%-kal kevesebb B2-vitamint, 86%-kal kevesebb E-vitamint és 80%-kal kevesebb glutént tartalmaz. A fehér lisztet gyakran használják a mindennapi konyhában, főként a tészta kötőképessége miatt – különösen kalácsok, kenyér, gombócok és tészták esetében.

Hűvös természetű és édes ízű. Tisztítja a hőséget, különösen a szív hőségét, alkalmas szívbetegségek esetén és a menopauza idején – különösen a búzacsíra, amely kiegyenlíti a hormonszintet. Nedvesíti a hőséget, ezért bőrszárazság, szomjúságérzet és kiszáradás esetén alkalmazzák.