A vajat őseink bevált kozmetikai szerként használták. A vaj elnevezése a „kenni” igéből ered. Nyáron a napsugárzástól, télen a fagytól védték vele magukat. A vaj zsiradékként való használata valószínűleg a pogány kor végére datálható. A kereszténység korai időszakában a vajat a templomokban világításra is használták. A 16. századig kizárólag tisztított vajat használtak. A jól tisztított vaj száraz, hűvös helyen, jól lezárt edényben hónapokig elállt. A 17. századtól kezdték el a nyers vajat is fogyasztani. A vajkészítés az i. e. 1500 körüli időkből, az indiai szent tudományokból ismert, és Indiában a mai napig használják ezt a vajat „Ghí” néven; bivalytejből készül és többször felmelegítik, így az előállítása némileg eltér a klasszikus régi cseh tisztított vajétól.

A vaj A-, D-vitamint és lecitint tartalmaz, amelyek melegítés hatására sem semmisülnek meg. A vaj körülbelül 83% zsírt és körülbelül 14% vizet tartalmaz.

A vaj hőállósága körülbelül 150°C, a tisztított vaj hőállósága pedig körülbelül 200°C.

A vaj édes ízű, természetét tekintve pedig semleges vagy enyhén melegítő hatású. Támogatja a vér és a testnedvek képződését, nedvesíti a szárazságot. Gyengíti a lépet, valamint nedvességet és nyálkát képez. Nem ajánlott vérben fellépő forróság esetén – pattanások, bőrbetegségek, gyulladásos megbetegedések esetén.