Már az ókori görögök és rómaiak is ismerték. Indiában és a Földközi-tenger térségében termesztették, ahonnan fokozatosan terjedt el Európában. Gyógyszerek és borok alkotóeleme volt. Erős afrodiziákumként és a halhatatlanság füveként tartották számon. Mind a leveleit, mind a magjait felhasználják.

Édes süteményekbe, szószokba és az orientális konyhában használják. Az ételhez csak a főzés végén adjuk hozzá, hogy ne veszítsen az értékéből. A koriander tisztítja a tüdőt a nyáktól, kiváló levesekbe, húsokhoz, zöldségekhez, rizshez, kellemesen melegítő hatású, és sokkal lágyabb, mint a fahéj. Támogatja az étvágyat, a korianderfőzet pedig elősegíti az izzadást.

Meleg természetű, a friss hajtás és a mag csípős, felfelé irányul, oldja a felszíni feszültséget és a pangást, jótékony hatással van a tüdőre és a vastagbélre. A szárított hajtás meleg természetű, de nem annyira csípős, és inkább a gyomornak és a lépnek kedvez.