Valószínűleg párhuzamosan háziasították Mezopotámiában, Egyiptomban, Kínában és Délkelet-Ázsiában, valamint Görögország és Róma területén valamikor az i. e. 3. és 2. évezred körül. A csontmaradványokból kiderül, hogy kacsákat tartottak Babilonban, Indiában és Izraelben. A középkorban inkább csemegeként tartották őket, és böjti ételnek számítottak. A kacsatenyésztés csak a 16. és 17. század fordulóján terjedt el Közép-Európában.

Gazdag vasban, valamint B-vitaminokban, A-, D- és E-vitaminban.

A kacsahús frissítő jellegű, édes és sós ízű. Kiválóan kiegészít, nedvesít és elősegíti azoknak a folyadékoknak a képződését, amelyek fontosak a nyálkahártyák nedvesítéséhez, tisztítja a hőséget, enyhén vizelethajtó. Alkalmas vérszegénység esetén, valamint minden olyan esetben, ahol fáradtság, energiahiány, kiszáradt nyálkahártya vagy száraz köhögés áll fenn. Nem ajánlott lép-hiány esetén.