Már i. e. 5000-ben ismerték Mezopotámiában, később Egyiptomban, Kínában, Görögországban és valószínűleg Közép-Európában is. Egyiptomban, Görögországban és Rómában szent madárnak számított, a rómaiak pedig házi kedvencként és kiváló őrzőként is tartották őket. A libák nagy jelentőséggel bírtak a középkorban, amikor az olcsó hús forrásai voltak.
Nálunk a libákat bizonyítottan a 14-15. századtól tenyésztették, főként a húsukért és a libazsírjukért, amely a sertészsír után a legfontosabb zsiradéknak számított. Libát sütöttek Szent Márton napján és karácsonykor, a cseh libák tolla pedig nagy hírnévnek örvendett Európában.
A libahús nagy mennyiségben tartalmaz B2- és B6-vitamint, emellett hatalmas vas-, kálium- és foszforforrás.
A libahús semleges természetű és édes ízű. A lép és a tüdő meridiánjába lép be. Támogatja az energiatermelést, gyógyítja a lesoványodást, a fáradtságot és az étvágytalanságot.
A gombák jellemzői és hatásai a hagyományos kínai orvoslás szerint
A gyógynövénykeverékek leírása, hatásaik a kínai orvoslás szerint és főbb felhasználási területeik
Étrend-ajánlások, beleértve az egyes élelmiszereket konkrét minták esetén
A gyógynövények jellemzői és hatásai a hagyományos kínai orvoslás szerint
Az élelmiszerek jellemzői és hatásuk az egyes szervekre
Gyógynövények és gombák felosztása az egyes betegségek szerint
Iratkozzon fel hírlevelünkre, és nem marad le egyetlen akcióról vagy fontos információról sem
