Egy gyógynövény, amelynek hazája a Földközi-tenger vidéke. Ismeretes, hogy már az i. sz. 1. században használták mustár készítésére. Közép-Európába a római telepeseknek köszönhetően került. Fűszerként a fehér mustármagot uborka eltevéséhez, halak tartósításához, valamint szószokba és fűszerkeverékekbe használják. De a fehér és fekete mustármagot leginkább mustár készítésére használják.

Az orvostudományban ősidők óta alkalmazták, lisztet készítettek belőle, amelyből tésztát gyúrtak, és ezt borogatásként használták reumás fájdalmak esetén.

A mustár meleg természetű és csípős ízű, oldja a pangást és mozgásba hoz.

Mustár mint ízesítő

Ez egy ízesítő készítmény, sárga vagy sárgásbarna színű paszta, amelyet őrölt mustármagból készítenek vízzel, ecettel, sóval, fűszerekkel és olajjal keverve. Néha kurkumával színezik. Többnyire benzoesavval tartósítják.

Valószínűleg az ókori görögök és rómaiak használták először húsokhoz. Az őrölt mustármagot borseprővel hígították. A mustárról további említéseket találhatunk i. sz. 800 körül Nagy Károly császári udvarában.

A mustár édes-savanyú ízű és frissítő természetű. Jótékony hatással van az emésztésre és a májra. A különböző mustárfajtáknak köszönhetően az íze változhat.