Történelmileg bizonyított, hogy a babot már időszámításunk előtt 5000-ben használták Peruban, Mezopotámiában és Egyiptomban. A babnak több tucat fajtája létezik. A régi cseh receptekben a főtt babot aszalt szilvával egészítették ki. A babot alaposan szétfőzték, rántással sűrítették, sózták, savanyították, majd belekeverték az aszalt szilvát, amit rövid ideig együtt főztek. Téli vacsoraként vagy reggeliként szolgálták fel.

A bab édes ízű, hatással van a szív és a vese működésére, és frissítő jellegű. Alkalmas menopauza idején és szívbetegségek esetén. Segíti a víz és a tűz összekapcsolását. Nedvesíti és táplálja a szívet és a vesét.

A Mungo bab édes ízű, hatással van a szív, a gyomor, a máj és az epehólyag működésére. Hűsítő jellegű. Megfelelő nyári étel, különösen bőrbetegségek és szívbetegségek esetén. Tisztítja a hőséget és méregtelenít, csökkenti a vérnyomást, jótékony hatással van fejfájás esetén, és támogatja a vizeletürítést.

Az Adzuki bab a Himalájából származik. Kínában és Koreában már időszámításunk előtt 1000-ben termesztették, később elterjedt Japánban is. Magas a kalcium- és fehérjetartalma. Főleg édesen készítették. Levesekbe és párolt ételekbe használják.

Savanyú és édes ízű, hatással van a szívre, a vékonybélre, a májra, a lépre, a vesére, és semleges jellegű. Erősíti a vesét és a lépet, jótékony hatású menopauza, hasmenés, székletben megjelenő vér, mikózisok esetén, valamint tisztítja a szeles nedvességet.