Elő-Ázsiából származik, és táplálékként már az újkőkor óta ismert. A szójabab és a kender után a legmagasabb a fehérjetartalma, körülbelül 26%. B-vitaminokat, folsavat, kalciumot, vasat, káliumot, szelént, foszfort és cinket tartalmaz. A világ számos részén ezért nagyon fontos élelmiszer. Az egyes lencsefajták méretükben és színükben különböznek. A lencse önálló ételként is fogyasztható, tartalmas levest készítenek belőle, a Közel-Keleten rizzsel kombinálják, vagy csirke- illetve sertéshús mellé köretként tálalják. A lencse könnyebben emészthető, mint a borsó vagy a bab, és kapható egészben, felezve vagy töretként is. A borsóhoz hasonlóan a cseh területeken az egyik legrégebbi hüvelyesnek számít. Csehországban a barna lencsét használják, amelynek magas a keményítőtartalma, és a héja nehezebben emészthető, ezért főzés előtt áztatni kell. Többnyire savanyúan, tojással vagy füstölt hússal, esetleg lencselevesként készítik, de salátákhoz is felhasználható.

Édes ízű, hatással van a szívre, a lépre és a vesére. Semleges természetű. Erősíti a szívet és a vesét, valamint vízhajtó hatású.

Francia zöld lencse

A Le puy fajtát nem kell áztatni, mert nagyon vékony a héja, és finom diós ízű. A franciák ízletes salátát vagy tatárt készítenek belőle.

Sárga lencse

nyugtatja az irritált gyomrot és a hasnyálmirigyet. Ezt sem kell főzés előtt áztatni, de nagyon könnyen szétfő. Főleg az indiai konyhában használják.

Vörös lencse

szintén jól emészthető, és nem kell áztatni. Készíthető belőle ízletes leves, lepény, hozzáadható salátákhoz, vagy finom krém és lepény készíthető belőle. Az utóbbi években nálunk, Csehországban is nagyon népszerűvé vált, kevésbé puffaszt, édes íze és semleges természete révén jót tesz a lépnek, és segít a szervezetnek az energiaraktárak feltöltésében.