A Földközi-tenger vidékéről származik. A cékla első említései körülbelül 3000 évesek, és Babilóniából származnak. De ismerték az ókori Rómában is, ahol nemcsak étkezésre, hanem főként gyógyszerként használták bőségesen.

Nagyon értékes zöldség, amely nagy mennyiségben tartalmaz nátriumot, káliumot, kalciumot, magnéziumot, rubídiumot és céziumot. A vitaminok közül főleg C-vitamint és B-vitaminokat tartalmaz, valamint betaint, amely gátolja az érelmeszesedést és támogatja a máj működését.

A főtt fiatal céklát elég csak megsózni, citromlével és vajjal meglocsolni. Fogyasztásra leggyakrabban a föld alatti gyökérrész szolgál, de a zöld levelei is fogyaszthatók, amelyeket leggyakrabban párolva vagy főzve tálaltak.

A cékla vízhajtó hatású, kiválasztja a sót a szervezetből, serkenti a gyomor működését és az epe termelődését. Támogatja a sejtek növekedését és javítja a sejtmagokat. Aktiválja a vörösvértestek képződését, megszabadítja a beleket a mérgező anyagoktól és segít székrekedés esetén. Rugalmassá és fényessé teszi a bőrt, a hajat és a körmöket. Semlegesíti és egyúttal eltávolítja a mérgező anyagokat.

Édes ízű, természetét tekintve pedig semleges vagy hűvös.