Az áfonya és a tőzegáfonya termései nálunk bőségesen teremnek az erdőkben és a tisztásokon.

Az alacsony cserje Elő-Ázsiából származik. Ma már nemcsak Európában, hanem Észak-Ázsiában és Amerikában is elterjedt.

Az áfonyát hazánkban gyűjtötték és nagyon bőségesen használták, nemcsak frissen, hanem szárítva és befőzve is. Nemcsak gyümölcsként, hanem főleg lekvárként az édes konyha kiegészítője volt, gombócokat öntöttek le vele, palacsintára és fánkra kenték, töltöttek vele buktát és gombócot. Talán a legismertebb az ún. žahour volt – egy édes áfonyakása, amelyet tejszínnel sűrítettek.

Az áfonya gazdag cserzőanyagokban, antioxidánsokban, bioflavonoidokban, karotinoidokban, A-provitaminban, C-vitaminban, B-vitaminokban és gyümölcscukrokban. Az ásványi anyagok közül magnéziumot, káliumot, mangánt, vasat, rezet, cinket és krómot tartalmaz.

Az áfonyalevélből készült tea megállítja a hasmenést és nyugtatja a gyomrot. Külsőleg alkalmazva nyugtatja az ekcémát és a pikkelysömört.

Az áfonya frissítő hatású és savanykás ízű, támogatja a vérképzést, megőrzi a folyadékot és nedvesíti a nyálkahártyát. Segíti a vízhajtást, védi a sejteket a szabad gyökök ellen. Csökkenti a koleszterinszintet.