A banánfa valószínűleg a mai Pápua Új-Guinea területén volt őshonos, valamikor Kr. e. 8000 körül. Ezután terjedt el Délkelet-Ázsiában. Itt említették először buddhista szövegekben Kr. e. 600 körül. Nagy Sándor Kr. e. 327-ben kóstolta meg a banánt Indiában. Kr. u. 200 körül régi kínai szövegek írtak le egy banánültetvényt ezen a területen. Kr. u. 650 körül az iszlám hódítók hozták be a banánt Palesztinába, az arab kereskedők pedig Afrika nagy részén elterjesztették. Az első banánültetvényeket a Karib-térségben és Közép-Amerikában 1502-ben portugál gyarmatosítók hozták létre.

Szénhidrátban gazdagok, ezért nagyon laktatóak, és sok káliumot tartalmaznak. Ugyanakkor nagyon gazdagok A-, C-vitaminban és a B-vitamin-csoportban.

A banán édes ízű és hűsítő természetű. Tisztítja a hőséget, nedvesíti és méregteleníti a beleket. Testnedveket képez, alkalmas székrekedés és vérző aranyér esetén. Ha valakinek problémája van a hideggel és a duzzanatokkal, kerülnie kell a banánt nyers formában. Azonban elkészítheti vajon sütve, fahéjjal, kardamommal vagy szerecsendióval megszórva.